Piroska… farkas nélkül

Tesztelnem kellett egy szabásmintát, majd a megvarrás után rövid véleményt írni róla: mi okozott nehézséget, mi tetszett benne, stb.

Maga a szabásminta nem tűnt nagyon firnyákosnak (habár nem rajongok a külön oldalcsíkkal megáldott jószágokért, mert elég macerás szépen bevarrni, de ha ilyen jut, hát ilyet kell csinálni), az egyedüli újdonság a berakott első zsebe volt.

Ezzel elég sokat elszórakoztam, mire kitaláltam, hogy milyen anyagból mutatós, a nagymintásat nagyon széttördeli, az aprómintás meg uncsi ezzel a szabályos berakással, de végre, több órás nézelődés után megvolt az anyag a zsebnek (persze a kedvenc amerikai anyag, hezitáltam is, hogy belevágjak-e egy akkor még kétes kimenetelű, ki nem próbált szabminta kedvéért).

A táska testét Ikeás lenvászonból varrtam, tartós, természetes, egyszerűen imádom… tartást és színt ad a táskának. Persze nem hiányozhatnak a fagombok sem (ezekre a Röltexben bukkantam, de mondhatom, heroinárban adják őket… kár.)

A táska óriási lett, nekem kicsit túlzottan is geometrikus (Anyukám szerint a 70-es évek strandtáskáját idézi), úgyhogy renegát módon beletettem a két oldalába 1-1 pici mágneszárat, hogy össze lehessen fogni, szerintem így sokkal kevésbé böröndödön a fazonja.

Barocco

Végre rátaláltam ennek a barokkos kék bútorszövetnek a  méltó párjára: számomra meglepő módon sötétebb kék kordbársony passzol hozzá.  A kordbársony előtt már sok mindennel próbáltam összeboronálni, de valahogy semmi nem tetszett neki, hol tetszhalottnak tűnt a mintája, hol a színe lett hóka, de a korddal….  rögtön éreztem, hogy ez most szerelem első látásra a részükről:)

A fagomb véletlenül került rá, imádom a fagombokat, csak úgy viccből odapróbáltam hozzá, és… láss csodát, remekül illik ide is. Most már arra lennék kiváncsi, hogy mihez nem megy a fagomb?

A Noszty-fiú esete…

… a ragasztós tépőzárral.

Az úgy indult, hogy a Lidiben(?), Aldiban(?) sikerült kis csomagban olyan tépőzárat vennem, ami állítólag varrás nélkül, simán ragasztással felrakható bármilyen textilfelületre. Gondoltam már akkor, hogy ez túl szép és egyszerű lenne, de sebaj, én azért felvarrom, és addig is szépen helyén marad a tépőzár, nem kell gombostűzni.

Így is lett, mivel a tépőzár két fele jobban ragaszkodott egymáshoz, mint a textilre, amire ráragaszottam próbaképp (szóval varrás nélkül csak viccnek jó), szóval elkezdtem varnri. Körülbelül 30 cm után szegény varrógép veszettül elkezdte rángatni a felső szálat, csúnya,  egyenetlen öltéseket hagyott hátra, én meg szidtam, hogy eddig nem volt baja a tépőzárral, miért most kezdi.

Amikor öltéseket kezdett kihagyni, gyanút fogtam, rögtön kiszedtem a tűt… illetve kiszedtem volna, de hozzáragadt a kezemhez. Akkor derült ki, hogy a ragasztó ugyan nem ragad semmihez, kivéve a varrógéptűt, azon viszont egységes gumiszerű, ragacsos bevonatot képez, és még a tű fokát is eltömi (innen jött a rángatás).

Nosza, ragasztót megpróbál lemosni, lesikálni, körömlakklemosóval eltávolítani, hiába…. makacs egy jószág. Ragadni nem ragad a textilre, de a tépőzárhoz… ahhoz ragaszkodik veszettül (hiába, elvei azért vannak).

Két további varrási próbálkozás után feladtam, nyert a tépőzár!! és lementem a rövidárushoz és vettem két méter sima, hagyományos, nem ragasztható, hanem egyszerűen varrható mezei tépőzárat.

Ebből a flancos, német ragasztósból meg van – ha jól számolom – 2 méter 70 centim. Most várok… hátha kibekkelem, hogy előbb-utóbb elöregszik rajta a ragasztó.

A komoly(kodó) ceruzatartó

Most nem szivárványos ceruzatartót készítettem, hanem igen komolyat, külseje toile-szerű életképes pamutból van (mindig a képtárak régi csendéletei jutnak róla eszembe), belseje puritánul visszafogott.

Színes ceruzák helyett megfontolt grafitceruzák fekszenek vigyázzban benne.

New love

Egyre gyakrabban egy táskában a formája, szabása fog meg először, és ahhoz próbálom megkeresni a hozzáillő anyagot.

Szeretem a rafinált szabásmintákat; az olyanokat, amelyek  egy kis kihívást jelentenek, vagy az olyanokat, amikben van valami kis plusz, vagy az olyanokat, amelyek egyszerűen csak megfognak:  tetszenek az arányai, formájuk miatt.

Az alábbi táska is ilyen: amint megláttam a szabmintát, tudtam, hogy meg kell csinálnom.

Annyira belejöttem, hogy persze akkor rögtön kettőt gyártottam gyors egymásutánban:)

A szabásmintára az Etsy-n bukkantam: SweetPeaTotes boltjában. Szuper szabásmintái vannak!

Ceruzatartók

Készítettem egy pár ceruzatartót, ha jól számolom eddig ötöt:  színeset, repülőset, hosszút, komolyat.

A kis vidámaknak a belseje is színes (vagy a kis színeseknek a belseje is vidám:), mindegyik ceruzának különböző színú tokocskája van Az egészben a legjobb rész a meglévő ceruzák színének megfelelő árnyalatú textil keresgélése volt, hát… nem állítom, hogy hamar ment (öö.. és akkor itt értekezhetünk a hatalmas anyagkészlet előnyeiről és hátrányairól;)

 

 

Készítettem egy extra hosszút is: 50 ceruza fér el benne, úgyhogy hosszra 130 cm lett!

Kicsit aggódtam, hogy feltekerve virslire (vagy inkább egy megtermett debrecenire) fog hajazni, ezért nagyon vékony flízt raktam bele,  és szorosan megtűztem a vonalaknál. És íme, tádáá, egész jó kis formája lett:

 

 

Shiny, happy táska

Valahogy ezekről a táskákról mindig az R.E.M. Shiny, happy people c. dala jut eszembe: vidámak, színesek, jókedvre derítenek.

Szeretem az anyagát: sokféle mintában sokféle lehetőség.  A végtelenségig variálható, hímzéssel, gombokkal.

És az sem elhanyagolható, hogy a hosszú, sötét téli estéken nagyon jó érzés a színes hímzőfonalak és gombok között turkálni:)

Festős hétvége

A hétvége a textilfestés jegyében zajlott, 16 féle színt próbáltam megfesteni.

Minden kis vödörbe kétféle anyagot nyomkodtam:  közepes vastagságú, nyers molinót és egy valamivel vékonyabb, kevésbé rusztikus  molinót.

A következő két kép a tájkép csata előtt (vagy után?), a konyhában mindenhol kis ibrikekben textil ázott:

És íme a végeredmény:

IMG_0053 IMG_0046

Ez lett a kedvenc képem:

IMG_0063

Ami meglepetést okozott (és az a jó, hogy ilyen mindig akad bőven a festés során:)

  • az eltérő anyagok mennyire különböző mennyiségű festéket hajlandóak felszívni, és mennyire más árnyalatra tudnak festődni ugyanabban az oldatban
  • a másodfestésnél a kékek mennyire gyengék lettek (főleg ott, ahol sárgával együtt zöldet lettek volna hivatottak másodfesteni)
  • a barna milyen nehéz szín (valamerre mindig eltolódik az árnyalata)

Itt vannak a másodok: